Akit párodul rendelt  hozzád az ég.

Becsüld meg,szorítsd meg a kezét.

És ha minden álmod valósággá válik.,

Akkor se feledd,légy hű mindhalálig!

                                           ( Madách  Imre )

Az igazi szeretet próbája egyedül az,hogy nem fél a másik ember szeretetétől,hogy

elegendő benne a szelídségm,a türelem és az alázat ahhoz,hogy elfogadja azt.

                                                                                                       ( Piliszky János)

Ha Isten békéje lakja a szívemet,

Úgy dúlhat vihar ellenem.

Akit szeretsz,ajándékként fogadd

Az Úr kezéből,s légy hálas e kincsért!

Nem érdemed,hogy tiszta szép,eszes:

Érette Isten áldott nevét dícsérd!

Akit szeretsz,szeresd szerelmesen,

Becézgesd szépmívű,gyöngéd szavakkal!

Ha jönnek is szürke köznapok.

Legyen virággal díszítve az asztal.

Akit szeretsz,szeresd imádkozón,

Hordozd erőtlenségeit  szelíden.

Állj érte naponként az Úr előtt:

Kegyelméből javadra fordul minden.

Akit szeretsz,szeresd,örvendezően.

Ha világunkban az emberek újra felfedeznék a szeretet hatalmát a mindennapi

kapcsolatban,a sötétséget fényre cserélhetnék,a betegséget gyógyulásra,a

szegénységet létfenntartásra,a szakadásokat pedig megbékélésre.

A szeretet mindent legyőz. Nemcsak,hogy kiállja a próbát ebben a világban,hanem

valólában az egyetlen esélyünk...

                                                                                                            Gary   Chapman

http://youtu.be/qwSd6B4g6mo

Ki nem dűl el,ha látja,hogy körötte

Meging a szenteknek vélt és az igaz,

Egyenes marad nem változik mássá.

Ha rózsát remél és az parti gaz,

Ki százszor tör az elkezdett szent  célra,

És nem hátrál,ha mocsokra hág,

És akkor is hisz mindabban,mi szépség,

Ha tapasztalja,nincs már tisztaság.,,

Ki tudja kinek hitt,s az eke szarvát

Ha megfoghatta,hátra sose néz,

Ki nem játákból fogadta az Úrnak

Hogy hű marad,legyen a sors nehéz,

S nem igatják meg hitvány Belsazárok

Megméretett.,híjával lelt hada,

Mert tuja azt,hogy tévútakra térve

Krisztusa nélkül sosem jut haza,

Ki nen hátrál,ha látja, hogy veszély van,

S Krisztus Egyháza hogyan roskadoz,

Nem álmodik és légvárakat nem épít,

Míg körülötte minden ingadoz,

Ki nemcsak akkor Krisztus igaz hőse

Ha nem közeleg semmiféle vész,

De szilárdabban kitart a veszélyben

Mint békében,és Érte halni kész:

Ki hamisak közt nem válik hamissá

S nem ismer kétszínű hízelkedést,

Ki határozottan követi Krisztust

És nem fog rajta semmi rossz beszéd.

Uram,én tudom,milyen a kerted,

a virágosod és a pázsitod.

Én nem tudom,virágok ültetését

ágyásaidban hogy igazítod.

Csak azt tudom,hogy kendőjét levetve

jújiusi vasárnap hajnalán,

beted lábával és beteg szívével

bánatosan kertedbe ment anyám.

Uram,tele volt immár félelemmel,

sokszor riasztó árnyék lepte meg,

de szigony-eres érdes két kezével

még gyomlálgatta volna kertemet.

A kicsi teste csupa nyugtalanság,

s most elgondolni nem tudom,hogy ül.

Bolyongva e földön,

Ahol bánat terem,

Lelked ne lázadjon,

Oly szép a türelem!

Gondolj Jézusodra:

Hű Uram,légy velem!

Mindenki elhagyhat:

Isten soha,soha!

Kerss Templomot,mely

Lelkednek otthona

Óhajtsd az igeszót,

S men leszel mostoha!

                                                    BALOG mIKLÓS